Versek 

A megálmodott soroknak külön aromája, sajátos élete van. Amit érzel, amikor leírsz egy sort, semmivel sem lehet helyettesíteni. Az egymás után jövő gondolatoknak külön életük van. Amikor úgy érzed, hogy a végére értél, csak akkor jönnek az igazi gondolatok, mert még mindig lenne mondanivalód. Általában ez úgy működik, hogy valakihez próbálsz szólni, valakinek próbálod elmondani azokat az érzéseket, melyeket úgy egyébként bajos lenne. Amit átadsz egy pár leírt sorral, az mindennél többet ér. Úgy olvasd ezeket a sorokat, hogy gondolj mögé egy életet, gondokkal, örömökkel, bánattal, szerelemmel, melyek emlékeznek azokra, akiket soha nem felejtünk. 

Állapot

Állapot... Egy érzéketlen létezés,
Egy időn túli világban, szürke téboly...
Megosztott ketrecben, gyötrő tévelygés.
Egy poshadt állapot, farizeus démon!

Bebalzsamozva tér, s idö, fekete csuhában
Győzelmi táncot jár, s megsatnyult lelked
Romjain, kéjesen tivornyázik! Ledér karjában
Terméketlen, halomba hányt, megszégyenült tested...

Állapot... Egy érzéketlen létezés,
A feltámadt múltból érkezett,
Lezárt spirálalagútban csapongó életét
Megkövetni kész, rég elhalt élvezet.

Állapot... Csak ennyi, semmi más.
S ha egyszer felszakad az álmos köd, mely megkapott,
S ha egyszer befogad újra e gyanakvó világ,
Az sem lesz más, csupán egy állapot...