Elmélkedés

Ha arra gondolok amire akarok, akkor talán még az is eszembe jut, hogy egy szabadon gondolkodó jámbor Ember vagyok. Nos ha ez megtörténik, minden lehetséges. Elindulsz valahonnan, valamerre. Járod a saját, vagy mások által felkínált utadat, és egyszer csak arra eszmélsz, hogy valami nem stimmel. Vagy történt valami, ami megállásra késztet. Előtted van egy akadály, egy zúgolódó folyó és rajtad múlik hogy átkelsz-e rajta. Van akinek kiváló minőségű híd jut, és könnyedén átér a túlpartra, és ha nem tetszik amit ott talál, akár vissza is száguldhat. Van akinek csak egy kifeszített imbolygó kötélhíd jut, és nagy akaraterő kell hozzá, hogy meginduljon a másik oldalra. Kinek, kinek az Élet által felkínált, vagy megdolgozott dolgos hétköznapok után. De mindegy hogy hogyan jutsz át a túlpartra, nem tudhatod hogy mi vár ott rád. A TE döntésed mindenképpen, hogy vállalod-e a továbblépést, vagy maradsz a biztosnak hitt, már kitaposott partszakaszon. Egy szeretett EMBER elvesztése, mindenképpen nagy veszteség. Megáll a világ, akár évekre is, az emlékek gúzsba köthetnek, de nem bánod. Hiszen neked csak ez maradt, úgy tűnik. A függőhíd előtt, el kell döntened hogy lesz-e erőd átevickélni az ismeretlen túloldalra, az emlékeiddel együtt. Ha megteszed, akkor sok felfedezés vár még rád. Ha nem, akkor befejezted. Hát valahogy így. Ha elesel, vagy csak megbotlasz, mindig tudnod kell felállni. Ha nem akarsz, hát lelked rajta . . . Átsuhant rajtam egy álom . . . Fel kéne ébredni . . .